Határtalanul!

Határtalanul! program

TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS HETEDIKESEKNEK

Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2025/1-001522
Támogatási összeg: 4 332 000 Ft
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának megbízásából a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., mint támogató pályázatot hirdetett a Határtalanul! program keretében a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülésének elősegítésére, melyre iskolánk sikeresen pályázott.

A tanulmányi kirándulás 2026 tavaszán valósul meg.

Határtalanul Program

Erdély

2026

2026. április 26-án vasárnap kora reggel indultunk el Erdélybe a Határtalanul program keretein belül. Az utazásunk előkészületei már hetek óta tartottak, amelyek során izgatottan vártuk az élményeket és felfedezéseket, amelyek megelevenítik a tanultakat.

Az előkészítő óra különösen fontos volt számunkra. Az osztályteremben az okosdobozt használtuk, amely segített összefoglalni az Erdéllyel kapcsolatos ismereteinket. Történelmi háttér, helyi szokások, építészeti csodák és a természet csodái mind előkerültek az órán. Ezen információk megalapozták a későbbi élményeinket, így már az utazás előtt is izgatottan készülődtünk.

1.nap , a Tordai hasadék és Marosvásárhely.

Kora reggel 5 órakor indultunk Tiborszállásról.

Úton Marosvásárhelyre megálltunk megcsodálni a Tordai hasadékot. Bár erős szél fújt, de élmény volt végig sétálni a csodálatos természeti képződményen.

Marosvásárhely óvárosa gazdag építészeti örökséggel bír. A vár körbejárása során számos történelmi és irodalmi vonatkozást is felfedeztünk. A vár, amely a város szimbóluma, történelmünk fontos állomása volt, és sok magyar költő és író inspirációját is adta a munkásságukhoz. A helyszínek bejárása közben rávilágítottunk a város szerepére a magyar történelemben.

 Elhagyva Marosvásárhelyet Marosvécs felé vettük az irányt. A marosvécsi kastély egy igazán különleges helyszín Erdély történetében, amely nemcsak építészeti szempontból figyelemre méltó, hanem kulturális öröksége is jelentős. Az ódon kastély azóta is sok látogatót vonz. A gyönyörű fekvése, a környező táj és a történelmi atmoszféra együttese varázslatos élményt nyújt a látogatóknak.

Nagy Kemény Géza, a tulajdonosi család leszármazottja vezetett körül minket és ismertetett a kastély és egyúttal Erdély történelmével.

A kastélykertben megkoszorúztuk Wass Albert sírját.

            A marosvécsi kastély másik érdekessége a híres Helikon asztal, amely a Helikon Irodalmi Társaság találkozóinak helyszínéül szolgált. Itt tartották szemináriumaikat és diskurzusokat a neves erdélyi írók, költők és művészek, köztük nemcsak a magyar, hanem a román kultúrában is jelentős szerepet játszó alakok.

Az asztal körül kialakult baráti kapcsolatok és eszmecserék nagy hatással voltak Erdély irodalmi életére, és hozzájárultak a magyar nyelvű kultúra fejlődéséhez a térségben. A helyszín ma is a kreativitás és az inspiráció szimbóluma, és sokan látogatnak el ide, hogy megismerkedjenek a Helikon Szellemével.

Az utazásunk során a kastély meglátogatása és a Helikon asztal történetének megismerése különösen izgalmas élmény volt számunkra. A hely szellemisége és a múltnak megőrzött emlékei mély benyomást tettek ránk, és még inkább megerősítették a történelmi kapcsolatok megértését és a kultúrák közötti hidak fontosságát.

Ezért Marosvécs és a Helikon asztal nem csupán a múlt, hanem a jövő felé is betekintést nyújt, hiszen itt folytatódik a művészetek és gondolatok áramlása. E csodálatos kastély látogatása örök emlék marad számunkra az erdélyi utazásunk során.

A Helikon társaság idén nyáron ünnepli 100. születésnapját.

Az első napon ezután már a szállásra indultunk, ami Güdücön volt.

2. nap.

A második napon izgatottan indultunk el a szállásunkról, a célunk pedig a Békás szoros volt. A reggeli fagyok után frissen indultunk el, és izgatottan figyeltünk, ahogy buszunk a hegyek között kanyarogva haladt előre. Első állomásunk Gyergyószentmiklós volt, ahol egy svájci technikával működő sajtkészítő üzem üzemel. Nagyon finom sajtot és joghurtot kóstolhattunk meg, és részt vehettünk egy rendhagyó biológia órán is a szarvasmarha emésztőrendszeréről és az erdélyi rétek és növényzetük sajátosságairól. A természet szépségei már az utazás alatt lenyűgöztek minket, de mindannyian tudtuk, hogy a legjobb még hátra van.

Megérkeztünk a Békás szoroshoz, és a látvány magával ragadott. A meredek, sziklafalakkal övezett szűk völgy lenyűgöző panorámát nyújtott. Sétáltunk a kijelölt ösvényen, miközben a körülöttünk lévő fák susogása és a távoli patak csobogása kellemes zenét alkotott számunkra. A szoros különlegessége nem csupán a természet formálta szépségében rejlett, hanem a környék gazdag mitológiájában is. Mindenki felfedező kedve különös izgalommal teli volt.

Ezt követően a Gyilkos-tóhoz indultunk. Egyre közelebb érve, a tó tükörsima vízfelülete fokozta a várakozásunkat. A hely története különösen izgalmas volt; hallgattuk a híres legendákat, amelyek a tó kialakulásához kapcsolódtak. Meséltek egy fiatal lányról, aki a tó mélyén lelte végső nyugalmát egy szörnyű tragédia után. Az elbeszélés során többek között arról is tanultunk, hogy a tó 1837-ben egy földcsuszamlás következtében alakult ki, amely megölte a környékbeli falut. A természeti csapás után a helyi emberek tiszteletben tartották a területet, így született meg a Gyilkos-tó mítosza.

A Székesfehérvár önkármanyzata által adományozott fafaragásos emlékműnél mindenki fotózkodott.

Hazafelé úton még megálltunk a gyergyóditrói Erdő Háza múzeumánál, ahol megismerkedhettünk a gyergyói medence növény – és állatvilágával.

Kellemesen elfáradva tértünk haza.

3. nap.

Április 28-án, a harmadik napunkon, egy különösen izgalmas program várta a csapatot. Aznap Petőfi Sándor nyomdokaiba léptünk, és a történelmi eseményeket felelevenítve fedeztük fel Erdély gyönyörű tájait. Reggel korán indultunk el, hogy megnézzük a régió nevezetességeit: Segesvárt, Fehéregyházát és Székelyudvarhelyt.

Segesvár

Első megállónk Segesvár volt, amely nemcsak a középkori hangulatával varázsolt el minket, hanem Petőfi történelmi jelenlétének emlékével is. A városfalak és a toronyépületek között sétálva, vezetőnk mesélt Petőfi Sándorról és a városhoz fűződő kapcsolatairól. Mindez még inkább megerősítette bennünk a nemzeti identitásunk iránti érzést. A Fő tér lenyűgöző látványával és a festői sikátorokkal szinte magával ragadott minket a hely szelleme.

Fehéregyháza

A következő állomásunk Fehéregyháza volt, ahol felkerestük a házat, ahol Petőfi utolsó ismert estéjét töltötte. Megkoszorúztuk a régi körtefát, aminek árnyékában elszavalta saját versét. Mára a fa már kiszáradt, és körbevették fafaragott díszkerítéssel, és tetővel van ellátva, hogy védjék ahogyan csak lehet.

Délután érkeztünk Székelyudvarhelyre, ahol a város szívében sétáltunk, és megcsodáltuk a hangulatos épületeket. Az itt található műemlékek között a város gazdag kulturális élete is előtérbe került. A látogatásunk során megismertük a város szellemiségét, ami minden egyes sarkon érezhető volt. Mindezek mellett Petőfi Sándornak helyi vonatkozásai is akadtak, ami külön érdekessé tette a programot.

Megkoszorúztuk a vasszékely szobrot és a Turul madaras szabadság szobrot.

Utolsó állomásunk Agyagfalva volt, ahol a Nemzeti Összetartozás Emlékműve áll. Itt mély tisztelettel megkoszorúztuk az emlékművet, miközben a nemzeti összetartozás fontosságáról beszélgettünk. Az esemény mély érzelmeket váltott ki belőlünk, és mindannyian egyetértettünk abban, hogy ezen a napon nemcsak Sándor Petőfi, hanem a magyarság összetartozása előtt is fejet hajtottunk.

4. nap.

Napunkat Csíksomlyón kezdtük, a Kálvária templomban és kornyékén sétáltunk és imádkoztunk.

Bár a templom éppen felújítás alatt áll, így is nagyon szép látványt nyújt a környező hegyekkel körülvéve.

Ittunk a helyi vízkülönlegességből is, ami erősen vasas és széndioxidos is volt. Vittünk belőle az útra is magunkkal, mert a helyiek nagyon kedvesek voltak, és PET palackokat is adtak nekünk. Nagyon erős és különleges volt a víz, sokak emiatt nem is tudták meginni.

Csíksomlyóról Szépvízre mentünk, a Határőr Központba, ahol egy rendkívüli történelem óra után koszorúztunk is .

Amikor itt végeztünk Gyimesbükkre indultunk, az Ezeréves határhoz. Deáky András tanár úr, aki a magyarság megmaradása érdekében kiemelkedő jelenntőségű dolgokat tett és tesz a mai napig, tartott nekünk egy történelem órát a hely, kiemelve a környék jelentőségét és eseményeit. Elmesélte a kis bakterház megmenekülésének történetét, annak rendbehozatalát, és felavatásának rendkívüli történetét. Ezután el is látogattunk a kis bakterházhoz, megtekinthettük az ősi várromokat és a helyi látnivalókat.

Utolsó állomásunk Mádéfalva volt ezen a napon, ahol megemlékeztünk a mádéfalvi veszedelemben elesett sok székelyről, és megkoszorúztuk az emlékükre emelt szobrot.

5. nap

Ezen a napon kora reggel Korond irányába indultunk el. Utunk a Bucsin tetőn át vezetett. Mivel az éjszaka -5 fok volt a szállásunkon is, a Bucsin tetőn hó fogadott minket. Ez nagyon nagy öröm volt mindenki számára, hiszen nem sok havat láthattunk a tél folyamán. Buszunk leállt a hegytetőn, és leszálltunk szétnézni. Persze kialakult egy jó kis hócsata is, amibe majdnem mindenki beszállt. Sokat kacagva, frissen indultunk tovább Korondra, a helyi iparművészekhez.

Farkaslaka

Következő állomásunk Farkaslaka volt, Tamási Áron szülőháza. Farkaslaka Tamási Áron szülőfaluja, mely a Székelyföld szívében található. Az erdélyi település gazdag népi hagyományokkal bír, és a helyi kultúra középpontjában áll.

Tamási Áron (1897-1966) Kossuth-díjas író, költő és drámaíró volt, aki a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alakja. Műveiben gyakran feltűnik a székely táj és az egyszerű emberek élete. Farkaslaka meghatározó szerepet játszott életében, és sok szempontból irodalmi munkásságának inspirációját is adta. Tamási Áron műveiben a szülőfalu szeretete és a székely identitás hangsúlyozása jelentős szerepet kapott, így Farkaslakát az erdélyi magyar kulturális örökség szimbólumaként is említjük.

Az egyszerű kis parasztház nagyon kedves hely volt. A székely építészet mintája, egyszerű, és szép.  Nem itt koszorúztunk, hanem a sírhelyénél, ami a templom előtti két szilfa között fekszik, amit végrendeletében kért.

Hazafelé tartva a kirándulásunkról megálltunk Szovátán, hogy megcsodáljuk a híres Medve-tavat. A tó 1875-ben egy földcsuszamlás következtében alakult ki, amely elzárta a Szováta-patak völgyét. A tó a híres sóshalként ismert sósvizes tó, ami különleges ökoszisztémát teremtett. A víz összetétele kedvező a gyógyuláshoz és a különböző egészségügyi kezelésekhez. A tó vize és a környező iszap gazdag ásványi anyagokban, és sokan keresik fel az egészségügyi számos problémájuk kezelésére, például reumatikus és ízületi panaszokra.  A tó körül gazdag növény- és állatvilág található, sok védett fajt tartalmaz. Az itt élő madarak és növények részét képezik a helyi ökoszisztémának.

A Medve-tó és Szováta tanulmányozása során több tantárgyban is lehet kapcsolódásokat találni. Íme néhány példa:

  1. Földrajz:

A tó kialakulása és geológiai jellemzői.

Vízhőmérséklet és vízminőség vizsgálata.

A domborzati viszonyok és tájfajlagosságok tanulmányozása Erdélyben.

  • Biológia:

A tó ökoszisztémájának felmérése, benne élő növény- és állatfajok megismerése.

Az édes- és sósvízi élőhelyek közötti különbségek.

A helyi faunát és flórát érintő védett fajok tanulmányozása.

  • Környezettan:

A természetvédelmi szempontok és a fenntartható turizmus összefüggései.

A környezeti hatások, amelyek a turizmus és a helyi ipar miatt a Medve-tóra hatnak.

  • Történelem:

A Székelyföld kultúrája és hagyományai, beleértve a Medve-tó történeti jelentőségét.

A földcsuszamlás és a tó kialakulásának története.

  • Irodalom:

Tamási Áron és más írók műveinek elemzése, akik a helyi kultúrával és tájjal foglalkoztak.

A székely népi hagyományok, mesék és legendák, amelyek a Medve-tó környezetében gyökereznek.

  • Életvitel és gyakorlati ismeretek:

Az egészségügyi jótékony hatások és a természetgyógyászat.

A helyi ételek és hagyományos székely ételek tanulmányozása.

  • Művészet:

Fotózás, festés vagy rajzolás, amely a Medve-tó és annak környékének szépségét örökíti meg.

A helyi népművészet és kézművesség megismerése.

Ezek a kapcsolódások lehetővé teszik a Medve-tó és Szováta komplexebb megértését, a különböző tantárgyak összefonódásán keresztül.

Innét nagyon elfáradva indultunk a mai nap utolsó állomására, Gyergyószárhegyre. Gyergyószárhegy egy festői falucska Erdélyben, a Gyergyói-medencében, amely a természeti szépségeivel és gazdag kulturális örökségével vonzza a látogatókat. A település fontos történelmi helyszínekkel is büszkélkedhet, köztük a híres Lázár Kastéllyal.

A Lázár Kastély 1620 körül épült, és a késő reneszánsz stílusjegyeket viseli magán. Az épület a Lázár család birtokában állt, akik a 17. században jelentős szerepet játszottak a térség történetében. A kastély impozáns fasorokkal és gyönyörű parkokkal körülvett, ami még vonzóbbá teszi a látogatók számára.

A kastély a már említett Lázár család központja volt, akik a magyar és román történelmi eseményekben is részt vettek.

A kastély falai között sok híres személyiség megfordult, többek között Bethlen Gábor is sok időt töltött itt, és a Magyar Tudományos Akadémia tagjai és más neves látogatók.

A kastély impozáns belső terekkel rendelkezik, számos művészeti részlettel és történelmi értékű bútorzattal.

Erdélyben töltött utolsó teljes napunkat a Gyergyószárhegyhez tartozó Gyermekvédelmi Otthon lakóival töltöttük el. Értünk jöttek 2 lovaskocsival, és elvittek minket az esztenára, vagyis a hegyoldali legelőre, ahol volt valamennyi állat már, de a kihajtás éppen a következő napon történt, amikor mi már hazafelé indultunk.

Itt is megnéztük a kis faházakat, a gyönyörű hegyoldalakat, hajthattuk az ökröket, és megnéztük, hogy hol készülnek a sajtok, hol lehet kint aludni, amikor nyáron akár a gyerekek is ott alszanak. A táj lélegzetelállító, csak a medvék miatt kicsit veszélyes.

Ezután levittek minket a városba, ahol átadhattuk az előzetesen gyűjtött adományokat, ott is megismerkedhettünk az állatállománnyal, majd ezután megvendégeltek minket az általuk megtermelt ételekkel, amelyek igazán ízletesek voltak.

Megmutatták a sajtkészítés folyamatát és eszközkészletét.  25 liter tejből készítettünk akkor ott sajtot, amit frissen meg is kóstolhattunk.

Vásároltunk is tőlük sajtot, amit hazahoztunk, és itthon az iskolában mindenki fogyaszthatott belőle. Egy kellemes délutánt töltöttünk el velük. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, beszélgettek, ismerkedtek, és még egy baráti focimeccs is belefért.

Új élményekkel feltöltődve, és új és barátságokkal gazdagodtunk. Estére tértünk haza szállásunkra, ahová szintén lovaskocsival vittek el minket.

  • 8. nap.: Indulás haza, Magyarországra.

            Hajnalban keltünk, és fájó szívvel hagytuk ott a szállást, hogy útközben még meg tudjuk tekinteni a Rákóczi kastélyt Gyalun.  Nagyon korhűen van felújítva, és nagyon érdekes a kastély történelméhez kapcsolódó gyűjtemény. Az idegenvezetés is visszaadta a kor hangulatát, és életszerű volt.

A kastély udvarán egy koszorút helyeztünk el tisztelegve a kastély történelme előtt. Itt mi voltunk az elsők, akik koszorúval érkeztek, és nem is tudták hirtelen, hol helyezzük el.

Úgy döntöttünk, hogy ideiglenesen az udvarban lévő kút mellett helyezzük el, mivel az évszázadok folyamán is ott állt.

Utolsó állomásunk következett, Csucsára, ahol az egykori Boncza kastélynál álltunk meg, megtekinteni az Ady Endre emlékházat, mely jelenleg csak kívülről látogatható. Ebben a festői kis falucskában és házban élt Ady Endre feleségével, Csinszkával.

Ezután hazafelé indultunk Bihar megyén keresztül. Délután 5 óra körül léptük át a határt, vegyes érzelmekkel a szívünkben. Mögöttünk maradtak a felejthetetlen élmények, a színes kultúrák és a találkozások, amelyek gazdagítanak minket.

Fáradtan, de tele új tapasztalatokkal és tudással érkeztünk haza, s közben nosztalgikus emlékeket idéztünk fel az úton.